Méta - játék és sport minden magyarnak

A méta egy ősi, hagyományos magyar csapatjáték. Sajnos, kevesen ismerik, pedig rendkívül izgalmas, gyerekek és felnőttek számára egyaránt élvezetes szabadtéri tevékenység. Meglepő hasonlóságot mutat a krikett és a baseball játékokkal.

A méta – különösen a várméta - mai formájában a várháborúk emlékét őrzi. II. Lajos idejéből származó források szerint lovagi versenyeken is játszottak egy métához hasonló játékot, ahol inkább az erőnek és a gyorsaságnak volt fontos szerepe. A métáról mai formájában a 19. századtól kezdődően beszélhetünk. Eleinte csak a kollégiumi diákság kedvelt időtöltéseként tartják számon, akik a szünetre hazatérve a többi fiatalnak is megtanították a játékot; így terjedhetett el országszerte. A falvakban játszott változatot alakította, módosította a paraszti hagyományokból táplálkozó szokásrend.

Tekintve, hogy a méta eredete több évszázadra nyúlik vissza, nem azonosíthatunk egy feltételezett alapformát. A hosszú évek alatt a játék számos változata terjedt el, mint például a várméta (várasdi), a körméta és a futóméta (népi nevén longa méta, hosszú méta, kifutós, szaladós méta). Az irodalomban Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk (1907) című regényében találkozhatunk egy ehhez hasonló játékkal, amit Nemecsek, Boka és a többi grundon tanyázó gyerek játszik.

A méta játékokat alapvetően két csoportba sorolhatjuk: megkülönböztetjük a futómétát és a vármétát; ezeken belül pedig számos változat terjedt el.

Mindkét játékra jellemző, hogy az egymás ellen küzdő csapatok egyike ütő-futó feladatokat lát el, míg a másik csapat a labdát igyekszik elkapni, és a lehető leggyorsabban (a játékváltozattól függően) a futót kidobni vagy a labdát a kijelölt területre juttatni. Mindkét változatot egyaránt játszhatjuk időre és pontra.

(forrás: Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet honlapja, www.ofi.oh.gov.hu)